A fóbiákban szenvedő emberek irracionális félelmet, rettegést vagy pánikot élnek át, amikor a rettegett tárggyal, helyzettel vagy cselekvéssel kapcsolatba kerülnek. Sok fóbiás emberben olyan elsöprő késztetés alakul ki arra, hogy elkerülje a félelem forrását, hogy ez a késztetés összeütközésbe kerül munkájukkal, családi életükkel és társas kapcsolataikkal. A fóbiáknak különböző megjelenési formái vannak...

• A specifikus fóbiák meghatározott tárgyaktól és helyzetektől való alaptalan félelemmel járnak. Szinte végtelen azoknak a helyzeteknek és tárgyaknak a száma, amelyekre fóbia kialakulhat, pl. repülés, magaslatok, stb....
• A szociális fóbia attól való félelem, hogy mások jelenlétében rettentően zavarba jövünk. A leggyakoribb szociális fóbia a nyilvános beszédtől való félelem...
• • Az agorafóbia attól való félelem, hogy olyan szituációba kerülünk, amelyik pánikrohamot vált ki, és amelyből nehéz elmenekülni. Sok agorafóbiás ember teljesen otthonülővé válik, míg mások kerülik a nyílt tereket, a sorban állást és a tömeget.

Specifikus fóbiák

A specifikus fóbiák meghatározott tárgyakra és helyzetekre alakulnak ki, pl. repülés, magaslatok, tűk, pókok vagy kígyók. A specifikus fóbiák általában gyakrabban fordulnak elő nőknél, mint férfiaknál, és többnyire gyermekkorban alakulnak ki.

A specifikus (vagy szociális) fóbiák diagnózisa akkor állítható fel, ha a rettegett tárgy vagy helyzet az annak kitett személynél szorongást idéz elő (gyakran pánikroham formájában). A fóbiákat átélő személy egyúttal belátja félelmének irracionális voltát, és a fóbiák által okozott szorongás zavaróvá válik a személy életvitelére nézve.

Szociális fóbia

A szociális fóbia, vagy más néven szociális szorongásos zavar, jellemzői a mindent elsöprő szorongás és túlzott félénkség mindennapi társas helyzetekben. A szociális fóbiákban szenvedők folyamatosan, intenzíven és krónikusan attól félnek, hogy mások figyelik őket, ítélkeznek felettük, illetve, hogy kellemetlen helyzetbe hozzák és megalázzák magukat. Félelmeik olyan súlyosak is lehetnek, hogy zavarják iskolai, munkahelyi vagy mindennapi tevékenységüket. Bár sok szociális fóbiával küzdő személy belátja, hogy társaságban jelentkező félelme ésszerűtlen és eltúlzott, mégsem képes úrrá lenni rajta, és gyakran már napokkal, sőt hetekkel előre szorong egy rettegett helyzettől.

A szociális fóbia korlátozódhat csupán egy körülírt szituációra is, mint pl. hivatalos vagy nem hivatalos közegben megszólalni, vagy mások előtt enni vagy inni. A legsúlyosabb formáiban a fóbia olyan kiterjedt, hogy a személynél a tünetek szinte mindig jelentkeznek, valahányszor emberek között van. A szociális fóbia rendkívül romboló hatású lehet, egyes napokon még attól is visszatarthatja az adott személyt, hogy munkába vagy iskolába menjen. Sok szociális fóbiával küzdő embernek nehezére esik barátságokat kötni és fenntartani.

Gyakran testi tünetek is kísérik a szociális fóbiánál jelentkező erőteljes szorongást. Ezek közé tartoznak:

• elpirulás,
• erőteljes izzadás,
• remegés,
• a szorongás egyéb tünetei, például beszélési nehézségek, émelygés vagy egyéb gyomorpanaszok.

Ezek a látható tünetek tovább fokozzák az elutasítástól való félelmet, illetve a félelem további tárgyává is válhatnak. A tünetektől való félelem egy ördögi kör kialakulásához vezethet. A szociális fóbiánál gyakori a családi halmozódás, és társulhat hozzá depresszió vagyalkoholfüggőség.

A szociális fóbia alacsony önértékeléshez és depresszióhoz vezethet. Szorongásuk és depressziójuk enyhítése céljából a szociális fóbiában szenvedők gyakran használnak alkoholt vagy más drogokat, ami függőséghez vezethet. Egyes szociális fóbiás embereknek más szorongásos zavaraik is vannak, pl. pánikbetegség éskényszerbetegség.

• A felnőttek kb. 4%-a szenved szociális fóbiában.
• A szociális fóbia kétszer olyan gyakran fordul elő nőknél, mint férfiaknál, de a férfiak nagyobb arányban fordulnak segítségért.
• A betegség jellemzően gyermekkorban vagy korai serdülőkorban alakul ki, és ritkán kezdődik 25 éves kor felett.
• A szociális fóbia okai nem teljesen ismertek. A bizonyítékok arra utalnak, hogy a szociális fóbia öröklődhet, de egyes betegekben mások viselkedésének és annak következményeinek megfigyelésével alakul ki a félelem; ezt megfigyeléses tanulásnak vagy modellálásnak nevezik. A szociális fóbia néha gyermekkori szégyenlősségből alakul ki.

A szociális fóbia kezelése

A kezelések két formája tűnik hatékonynak a szociális fóbia gyógyításában. Az egyik a gyógyszeres kezelés, a másik pedig egy rövidtávú pszichoterápia, az ún. kognitív viselkedésterápia.

Gyógyszerek

A gyógyszerek között megtalálhatók olyan antidepresszívumok, mint pl. a szelektív szerotonin-visszavétel gátlók (selective serotonin reuptake inhibitors, SSRI-k) és monoamin-oxidaz gátlók (monoamine oxydase inhibitors, MAOI-k), és olyan gyógyszerek, mint az ún. nagy potenciálú benzodiazepinek. A szociális fóbia egyik fajtájánál, a szerepléstől való félelemnél, hasznosnak bizonyultak a béta-blokkolók, amiket többnyire inkább magasvérnyomásra adnak.

Kognitív viselkedésterápia

A kognitív viselkedésterápia is nagyon eredményes lehet a szociális fóbia kezelésében. Amikor szociális fóbia kezelésére használjak, a kognitív viselkedésterápia az ún. expozíciós terápiára épül. Ennek keretében a beteg abban kap segítséget, hogy fokozatosan egyre jobban megbarátkozzon azokkal a helyzetekkel, amelyek megrémítik. Az expozíciós folyamat gyakorta három lépésből áll.

• Az első lépésben bemutatják a személynek a rettegett helyzetet.
• A második szint az elutasítás kockázatának növelése ebben a helyzetben, amelynek révén a személy megerősödik abban, hogy el tudja viselni a visszautasítást és a kritikát.
• A harmadik lépésben a személy különböző módszereket tanul, amelyek segítségével meg tud küzdeni az elutasítással. Ebben a szakaszban a személy elképzel valamit, amitől a legjobban fél, miközben arra bátorítják, hogy konstruktív módon reagáljon a félelmére és az általa észlelt elutasításra.

A szociális fóbiánál használt kognitív viselkedésterápiának a szorongáskezelő tréning is részét képezi, amelynek során a személy technikákat tanul szorongásszintjének szabályozására, pl. mély lélegzést. A kezelés másik fontos része a kognitív újrastruktúrálás, amelynek keretében a személy abban kap segítséget, hogy téves meglátásait észrevegye, és valóságközelibb elvárásokat alakítson ki arra vonatkozólag, hogy a társas helyzetek milyen valószínűséggel lesznek rá nézve veszélyesek.

Az olyan támogató terápiák, mint a csoportterápia, illetve pár- vagy családterápia, ahol a hozzátartozók megismerkednek a betegség természetével, szintén hasznosak lehetnek. Egyes szociális fóbiában szenvedő embereknek javára válhat a társas készségeik fejlesztése.

Agorafóbia

Az agorafóbiás személy fél olyan nyilvános helyen tartózkodni, ahonnan szerinte nehéz elmenekülni. Paradox módon, egyesek viszont az egyedülléttől félnek. Egyes agorafóbiások leszoknak a tömegközlekedési eszközök használatáról, vagy arról, hogy nagyobb bevásárló központokba menjenek. Mások nem hajlandóak elhagyni az otthonukat, esetenként akár évekig. Megint mások csak akkor mernek elmenni otthonról, ha egy bizalmas ismerősük vagy barátjuk elkíséri őket.

Sok agorafóbiás ember egyúttal pánikbetegségben is szenved. Ilyenkor a személy leginkább attól fél, hogy nyilvános helyen vagy valahol, ahol szerinte a segítség, illetve biztonság nem azonnal elérhető, pánikroham tör rá. A majd bekövetkező pánikrohamoktól való félelem az agorafóbiás ember legfőbb problémájává válik, és minden újabb rohammal csak erősödik ez a félelem. Egyes agorafóbiások azonban sosem élnek át pánikrohamot, és sok pánikbeteg embernél sem fejlődik ki agorafóbia.

Az agorafóbia nagyon jól kezelhető, ha már sikerült diagnosztizálni. A segítségért fordulók 90%-a képes normális tevékenységet folytatni a kezelést követően. A gyógyulás már hónapok alatt is bekövetkezhet, de eltarthat hosszabb ideig is, az egyéni körülményektől és a betegség súlyosságától függően.

Olvasson többet a kényszerbetegségről (OCD)